2011. december 9., péntek

Hajónapló...

Régóta tervezem már, de valahogy mindig halogattam. Most pedig csak úgy elém tolta egy sablonszöveg a lehetőséget. Akar ön saját blogot készíteni? Na jó, oké, megadom magam. Miről is szeretnék én locsogni? Egy mozgalmasan érdekes, ámde mások által lenullázott és egy új csapat által "grabanckihúzott" közhasznú egyesület mindennapjairól. Én lennék a góré. Bár munkatársaim, önkéntes kollégáim gyakran figyelmeztetnek: a Születés Hete nem egyenlő velem, én sajnos mégis gyakran kényszerképzelgem magamról, hogy mégis. Ez azért van,mert valami különös megszállottság végett szerelmes vagyok abba a munkába, amit nap mint nap elvégzek. De hogy mit? Hát ez az. Napról napra újra kell fogalmaznom önmagunkat. Mert ugyan voltak alap célkitűzések, de az alapítástól eltelt idestova tíz esztendő, sok minden változott bennünk, velünk, általunk, körülöttünk. Csak kapkodom a fejemet, mennyi, de mennyi feladat vár ránk. Egy része maga a közhasznú tevékenység. A másik része önmagunk finanszírozása és fenntartása, mert közhasznúság ide-avagy oda, mi is szeretnénk enni adni a családnak. Persze, már hallom is:
1. Kispajtások! Önkéntesség!!! (De, ha egész napod, heted, hónapod önkéntességből áll, az már gáz...)
2. Miért nem veszitek ezt az egészet hobbiként? (Annak tekintjük, de ha az egész napunk, hetünk, hónapunk  a hobbinké, akkor mit teszünk a vacsoraasztalra?)
Persze vannak megoldási tervek, melyek úton vannak a megvalósítás felé. Na ezekről fogok krónikázni.

Konkrét tervek:

1. Pénzteremtés:
- pályázatírás, szponzorok szerzése, vállalkozási tevékenység

2. Honlapok fejlesztése

3. Születés Hete 2013. folyamatos szervezés

4. egész évben Születés Hete projekten folyamatos munkálkodás

5. Önmagunk definiciójának folyamatos pontosítása

Azt mondod kínai? Sebaj. A kivitelezés még nekem is annak tűnik. De nem vagyok az a feladós fajta, és akikkel együtt dolgozom, szintén nem.